Megfelelő tartási-takarmányozási-használati feltételek

 

Mi a legtöbb, amit tehetsz lovad boldogságáért?
Milyen az ideális lótartó hely?
Milyen körülmények között érzi jól magát a lovad, ha már egyszer fogságban él és ráülsz?
Hogyan, milyen szempontok alapján válasszunk helyet neki?
Milyen az ideális lóhasználat?

 

A minimum elvárás:

Tiszta istálló,vastag alom, tágas boksz, önitató, napi 3x etetés, 6-8 óra szabad mozgás, homokos talaj, stb...

Patkolás, zabla, sarkantyú valóban szükséges?

Ugye ezekkel a szempontokkal már sok helyen találkoztál?

Nos, abban biztos lehetsz, ha ilyen körülmények közt tartod őt, számára nem éppen a legideálisabb körülmények közt van és nem érzi jól magát. A ló nem ember. Az ő kényelme nem az istálló.

Ideális:

Szél-és esővédett, száraz beálló, ad-libitum kiváló minőségű széna és friss víz, só, kemény talaj, 7/24h félrideg tartás, legelő, mozgás, társak.

A ló sztyeppei növényevő, menekülő állat, aki a vadonban tágas legelőkön kisebb 5-15 fős csoportokban él. Ideális körülmények között szociális közegében minden időjárási körülmények között naponta átlagosan 20-40 km-t tesz meg és 16-18 órán át táplálkozik, játszik, szaporodik, pancsol és időnként menekül a ragadozótól. Mindezt kemény, változatos talajon és nem homokon. Szél, erős napsütés és csapadék ellen védelmet leginkább fák árnyékában, szélvédett völgyekben talál. Nagy figyelmet fordítanak a ragadozók elleni megelőzésre és védelemre, így nem húzódnak több oldalról zárt, vagy sűrű növényzettel körülvett helyre. Tápláléka a nagyon változatos fűfélék. Ásványok és nyomelemek pótlására fogyasztanak meszes, sós és agyagos talajt is.

Mivel az elmúlt 60 millió év alatt ilyen körülmények között élt, fejlődött olyanra, amilyennek ma ismerjük, számára az ehhez nagy mértékben hasonlatos környezet a legideálisabb. Ragadozóval fogságban nem találkozik, lehet neki szélvédett beállót építeni, de ha megfigyeled, egy egészséges ló éppen a fent említett szempontok miatt a legritkább esetben húzódik oda be. Ami nagyon fontos, hogy folyamatos 7/24h jó minőségű szénával, ideális esetben tiszta vizű forrással ellátott helye legyen. Amennyiben nem áll rendelkezésre tágas legelő, tóval vagy patakkal, csak egy kisebb, néhány Ha-os terület, azon célszerű kialakítani lószerű tartási körülményeket. Ehhez a legideálisabb az úgynevezett paddock paradise, mellyel megvalósítható a szinte folyamatos mozgás és táplálkozás, a játék, a paták számára ideális változatos talaj (vizes, homokos, murvás, köves, agyagos, füves, kemény és puha) és a legelés. Fogságban nagy figyelmet kell fordítani a trágyakezelésre is, hiszen jóval kisebb területen kénytelen élni. Ahol trágya van, ott megjelennek a vérszívó rovarok és a paraziták, melyek ellen célszerű csapdát állítani, védekezni. 
A ló természeténél fogva és élettani funkcióit tekintve gabonafélékhez csak nagyon kis mértékben fér hozzá a természetben, tehát a koncentrált gabona etetése számára nem természetes, igen nagy terhet jelent szervezetének. Számára legjobban a zab emészthető, de az is csak mértékkel adható. Lehetőleg szárazon, hogy az enzimekkel dús nyállal alaposan elkeveredhessen. 

Ásványok pótlására alkalmas nyalósót, agyagos és meszes talajt célszerű a területen elhelyezni.
A széna és a víz ideális esetben egymástól a lehető legtávolabb van, ezzel mozgásra ösztönözve a lovat. A széna minőségét illetően lehetőleg legyen változatos, nagy fajgazdagságú növényfélékkel (legjobb az ősgyep), illetve minél változatosabb helyekről begyűjtve. Ha ez nem kivitelezhető, a vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket pótolni kell.

A ló patája akkor tudja funkcióját maradandóan, az egész testre kiterjedő sérülések nélkül ellátni, ha ideális a pataforma, élettani funkcióinak megfelelő pataápolásban részesül, jó minőségű a takarmány (széna), ami ad libitum hozzáférhető, naponta néhány órás legelési lehetőség, változatos talaj és domborzati viszonyok. A Kárpát-medencében a száraz időszakban is valamennyi nedvesség kell, hogy érje a patákat, melyet a reggeli harmattal, pataáztatással vagy az itató környékének elárasztásával lehet megoldani. A patazsír a nedvességtől elzárja a patát, a vegyi anyagok károsítják a pata szövetét!

Ugyanakkor a ló fogazatára is nagy figyelmet kell fordítani, ugyanis a természetben amilyen mértékben tolódik kifelé az állkapocsból a fogazat, azonos mértékben kopik is. Ezzel ellentétben fogságban a ló fogazata nem képes annyit kopni, ami biztosítaná az ideális rágás feltételeit, továbbá kialakulhatnak rendellenes kopások is. Tehát évente szükséges lófogász specialistával rendszeresen ellenőriztetni.

Lóhasználat: 

Amennyiben a ló testbeszédét alkalmazod, földről készíted elő a lovadat, vele élő, partneri kapcsolatban vagy, mindketten komfortban vagytok. A ló mindig a kényelmet, biztonságot keresi, legtöbbjük szívesen alárendeli magát, ha tiszta a testbeszéded, jó  a kisugárzásod és a ló alapvető természetéhez igazodva tanítod, azaz jó időben „jó gombokat nyomogatsz”. Az alapelv a következetesség és az indulatmentesség.
Ha találomra vagy divatból használsz eszközöket, módszereket, annál kisebb az esély, hogy lovaddal valódi partnerségben legyél. Ilyenkor hatványozottan megnő a baleset kockázata, ugyanis a ló úgy érezheti, hogy magára van hagyva és egyedül kell megoldania a helyzetet vagy adott esetben megvédenie magát. Ha csak minimális és éppen a kiképzés folyamatában szükséges eszközöket alkalmazod „segítségként”, abban az esetben van esélyed ajánlattevőnek lenni. 
Figyeld meg, mit mond neked a testbeszéde, annak fényében „beszélgess” vele! Mindig a ló mondja meg, mint kell csinálni. Lassulj le hozzá!

Írta: Nagy Zsuzsanna

Nézz vissza később! Szerkesztés alatt

 

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

Oldal: A LÓTARTÁS LEGFONTOSABB SZEMPONTJAI
NATURALHORSEMANSHIP - A LOVAKÉRT MINDENT! Mert a ló is csak ember... - © 2008 - 2024 - naturalhorsemanship.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat