Robert M. Miller: Értsük meg a ló viselkedését!

Fogyasztói ár: 4800 Ft

Terjedelem:128 oldal

Kiadó:Mezőgazda 

ISBN:9789632866512 

Eredeti cím:Understanding the Ancient Secrets of the Horses Mind 

Fordító:Mihók Zsuzsanna 

Kötés:kötve 

Kiadás éve:2012 

Méret:170x240 mm

Képek, ábrák:20 fekete-fehér fotóval 

Sorozat:Lovaskultúra 

Ajánlás

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége őszinte örömmel, és teljes szakmai támogatásával ajánlja a kedves olvasó kezében lévő kiadványt, valamint a Lovaskultúra sorozat valamennyi kötetét, a magyar lovas ágazat jobbításáért tenni akaró, minden lószerető, lovas barát számára.

A szakkönyvre, a szaktudás terjesztésére talán soha nem volt akkora szükség, mint most, amikor a hagyományos magyar lovaskultúrát ismét Európa és a világ versenypályáin mutathatjuk be. A mai lovas generációnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a legszélesebb szakmai ismeretek elsajátítására annak érdekében is, hogy újból legyenek lótenyésztő, lóval foglalkozó famíliák, ahol a szaktudás már ismét apáról fiúra száll.

Fekete Balázs

a MÁSZ elnöke

Dr. Robert M. Miller állatorvos a lovak viselkedésének szakértője. A lovasok világszerte alkalmazzák a csikók bevésődési tulajdonságára alapozott idomítótechnikáját. Dr. Miller több könyvet, videokazettát és számtalan tudományos cikket szentelt a lovak viselkedése ismertetésének. A világ minden földrészén tartott előadásokat azokról a felismerésekről, amelyekkel könnyebbé és biztonságosabbá tehető a lovakkal foglalkozók (lovasok, edzők, állatorvosok) munkája.

Dr. Miller könyvében azt magyarázza el, hogy ha megismerjük a ló gondolkodásmódját, akkor befolyásolni tudjuk a magatartását. A szerző szerint a ló szándékai felismerhetők, még mielőtt valóra váltaná őket. Megtanít arra, hogyan érhetjük el, hogy a lovunk megfelelően reagáljon és hogyan kerülhetjük el a nemkívánatos viselkedést. Arra is felhívja a figyelmet, hogy néha akaratlanul is mi szoktatjuk rá lovunkat a helytelen cselekedetekre. Többek között megtudjuk, hogyan taníthatjuk meg lovunknak, hogy ne féljen az ijesztő, ismeretlen tárgyaktól, nyugodtan álljon, ha kikötötték, tűrje az állatorvosi kezeléseket és a patkolást, hívásra jöjjön, önként és nyugodtan lépjen be a lószállítóba, fogadjon el főnökének.

A Magyar Állattenyésztők Szövetsége őszinte örömmel, és teljes szakmai támogatásával ajánlja a kedves olvasó kezében lévő kiadványt, valamint a Lovaskultúra sorozat valamennyi kötetét, a magyar lovas ágazat jobbításáért tenni akaró, minden lószerető, lovas barát számára.
Mai internetes világunk felgyorsult információszerzési lehetőségei mellett sem szabad megfeledkezni arról, hogy évszázadokon keresztül az általános emberi kultúra hordozói a könyvek lapjai voltak, a generációk egymásra épülő, egyre bővülő tudása, az egyes szakmák tudománya pedig a szakkönyvekben maradt ránk.
Az évszázadokon át méltán híres magyar állattenyésztés az elmúlt két évtizedben sajnos szomorú időszakát élte. A termelés szerkezetének hirtelen megváltoztatása, a mai napig lezáratlan földkérdés, az élelmiszeripar idegen kézbe adása és tönkretétele, a tőkehiány egyaránt közrejátszott abban, hogy állatállományunk minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt. Szinte törvényszerű, hogy ilyen környezetben csökken a tudományos tevékenység, minimális szintű
a hazai kutatás, „hallgatnak a múzsák”.
A Kiadó jókor, jó érzékkel válogat a lovas szakirodalom nemzetközileg elismert szaktekintélyeinek műveiből.
A hazai lovas élet is rendkívül nagy változáson ment keresztül. Az állami és szövetkezeti ménesek többsége megszűnt, a tenyésztésszervezés struktúrája inog, a lóállomány több mint 90 százaléka magántulajdonban van, de tenyésztési szempontból csupán 10–15 százalék képvisel valódi genetikai értéket.
A szakkönyvre, a szaktudás terjesztésére talán soha nem volt akkora szükség, mint most, amikor a hagyományos magyar lovaskultúrát a fél évszázados homály után ismét Európa és a világ versenypályáin mutathatjuk be. A mai lovas generációnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a legszélesebb szakmai ismeretek elsajátítására annak érdekében is, hogy újból legyenek lótenyésztő, lóval foglalkozó famíliák, ahol a szaktudás már ismét apáról fiúra száll.

Hódmezővásárhely, 2011. március 20.

Philippe Karl  

Lókiképzés

Fogyasztói ár: 5800 Ft

Ajánlás
A Magyar Állattenyésztők Szövetsége őszinte örömmel, és teljes szakmai támogatásával ajánlja a kedves olvasó kezében lévő kiadványt, valamint a Lovaskultúra sorozat valamennyi kötetét, a magyar lovas ágazat jobbításáért tenni akaró, minden lószerető, lovas barát számára. A szakkönyvre, a szaktudás terjesztésére talán soha nem volt akkora szükség, mint most, amikor a hagyományos magyar lovaskultúrát ismét Európa és a világ versenypályáin mutathatjuk be. A mai lovas generációnak minden lehetőséget meg kell ragadnia a legszélesebb szakmai ismeretek elsajátítására annak érdekében is, hogy újból legyenek lótenyésztő, lóval foglalkozó famíliák, ahol a szaktudás már ismét apáról fiúra száll.
Fekete Balázs
a MÁSZ elnöke

Philippe Karl, aki 13 évig volt a saumur-i elit lovasiskola, a Cadre Noir belovaglója, az egyik legnagyobb kritikusa annak a díjlovas világnak, aminek célja a ló mielőbbi versenyeztetése, hatalmas pénzdíjakat kiíró versenyeken. A szerző a ló anatómiai, fiziológiai és etológiai tulajdonságai alapján magyarázza meg a lovaglás fontos törvényeit, szabályait. Olykor a Német Lovas Szövetség lovaglásra és hajtásra vonatkozó irányelveiből kiindulva hívja fel a figyelmet az újkori lovaglásban tapasztalható hiányosságokra, problémákra, ok-okozati összefüggésekre. Minden esetben ad elméleti tájékoztatást, végrehajtási ajánlást, és javításra, megoldásra vonatkozó javaslatot. Az „Egy rendszer és annak hatásai” című fejezet „A lovaglás fejlődése a történelem folyamán” című alfejezetében magyar vonatkozatásról is olvashatunk: a Federico Caprillinek tulajdonított mai ugróülés Széchenyi Dénes és Kégl Károly nevéhez fűződik.

LOVASAKADÉMIA 5. - A MILITARYLÓ KIKÉPZÉSE
ENDRőDY ÁGOSTON

RÖVID TARTALOM
Endrődy Ágoston műve teljesen új, egyéni és eredeti gondolkodásmódra valló megállapításokat tartalmaz, a nemzetközi szakirodalom kiemelkedő alkotása, amelyet már több nyelvre lefordítottak. Hatalmas mulasztást pótolunk, amikor végre a szerző anyanyelvén is megjelentetjük kitűnő művét, a militaryló képzésének tankönyvét.

Megjelent a(z) LOVASAKADÉMIA sorozatban, a(z) MEZőGAZDA KFT. gondozásában.
Elérhetőség: 2 munkanap
Oldalak száma: 428
Borító: CÉRNAFűZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Formátum: B 5 250 X 175
ISBN: 9789632863207
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 1999

Fordító: KOVÁCS ESZTER
Árukód: 1730000797

LOVAGLÓTANÁROK A LOVAGLÁSRÓL
ERNST JÓZSEF

RÖVID TARTALOM
A lóval, a ló használatával és a lovas szolgáltatások kérdéseivel kapcsolatban elmúlt hónapokban több alkalommal rendeztek fórumokat. Rendszeresen visszatéro téma volt a szolgáltatások minoségének, s a szolgáltatók lovaglási tudásának elmarasztalása, s ezzel kapcsolatban a lovasok képzésének és a hagyományos magyar lovaskultúra hiányolása. Jelenleg nincs olyan élo kapcsolat, amelynek révén vissza lehetne jutni a „gyökerekhez”, vagyis „visszakapcsolni” a régi iskolához és ezzel a folyamatosságot újra megteremteni. Tudják és érzik ezt a lovasok is, s mind többen kérik, hogy megfelelo irodalommal legyenek a segítségükre. Ennek az igénynek egyik jele, hogy az elmúlt évben mintegy húsz lovaglással foglalkozó szakmai munka jelent meg, s meglehetos sikereket értek el. Ezek között volt Mezogazdasági Szaktudás Kiadó által megjelentetett „Gondolatok a lovaglásról” címu könyv, amely éppen ezt bizonyos „visszakapcsolást” szolgálta. Ennek a „visszakapcsolásnak” az irodalma, a kapcsolatteremtés lehetosége a rendelkezésünkre áll, de nagyon nehéz hozzáférni, mivel a tanulmányok nagy része különbözo folyóiratokban vannak elrejtve, amelyekbol csak pár példány maradt fent néhány könyvtárban.A jelen kötet válogatásában is az egyik szempont volt, hogy a szerzok a korábbi korszak legjobban képzett és legjobb eredményeket eléro, hiteles lovasok, szakmai tekintélyt kivívott magyar lovasok tanulmányait vegyük figyelembe. A témákat illetoen többnyire a lovak idomításával, iskoláztatásával és a díjlovaglással foglalkozó cikkeknek adtunk helyet, de ügyeltünk arra is, hogy az egyéb szakágak, így az ugratás kérdései, a távlovaglásra való felkészülés témákat is érintsük.

Megjelent a(z) SZAKTUDÁS KIADÓ HÁZ ZRT. gondozásában.
Elérhetőség: 4-6 munkanap, korlátozott példányszámban
Oldalak száma: 196
Borító: KÖTVE
Formátum: A 5 210 X 148
ISBN: 963942269X
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2003
Árukód: 1730000161

MGY FILM ÉS KÖNYV AJÁNLÓJA

http://www.fw.hu/altinaj-medvesziv/

Bővebb leírás

A gall Asterix és a kelta Merlin nyomdokában született meg Csábán, az ősi magyar mondavilág mesehőse. Mítosz és fantázia, mese és a nomád élet valósága fonódik össze alakjában. A történet a magyar történelem őskorában játszódik, a keszi törzs tagjai között. Főhőse egy Csábán nevű kisfiú, akinek édesapja eladja kedvenc lovát, Altinájt. A tízéves gyermek a ló keresésére indul, közben találkozik a törzsszövetség más tagjaival, kereskedőkkel, lótolvajokkal, megismeri apja titkokkal teli múltját, és útja során népének legendás alakjai szinte valósággá válnak számára. A kortárs ifjúsági irodalomban hiánypótló témájú regény a lovas-nomád életformát és az ősi pogány hitvilág elfeledett meséit, mondáit mutatja be a varázsmese és a beavatásregény ötvözeteként.

Részlet a műből:

(…)
Késő este a jurtájuk szomszédjában egy rejtélyes keszi törzsbeli férfi telepedett le, aki két ketrecbe zárt fekete párducot hozott a vásárba. „Egy bizánci görögnek hoztam megrendelésre” – mondta. Még jurtát sem állított, szekere alatt húzódott meg éjszakára.
A vadállatok ordítottak, miközben a ketrecet taszigálták.
Akkus lovai nyerítettek, horkantottak, a juhok és ökrök sem nyughattak.
– Hé, barátom! – szólította meg reggel Akkus az illetőt. – Nem tudnál máshol letelepedni? Világgá szaladnak az állataink a párducaidtól.
– Ne idegeskedj! Megszokják – felelte az ember.
– Jó lenne, ha megerősítenéd azt a ketrecet, mert mindjárt szétesik. Remélem, téged kóstolnak meg először.
– Ne aggódj, szomszéd, ezek teljesen szelídek!
– Adsz nekik enni egyáltalán? – faggatta Akkus.
A férfi végighúzta ostorát a ketrec rácsain, mire az egyik fenevad elordította magát, és mancsával az ostor felé kapkodott. – Esznek eleget, hidd el!
– Ez az ember megőrült – jött vissza Akkus az övéihez.
Csábán délelőtt Altinájt futtatta a homokos vízparton. Csodálatos formában volt a kanca. Néha még rájött a csikókra jellemző bohóság, de a fiú hamar rendreutasította. Egy hónappal ezelőtt az első felülés nem okozott gondot, ugyanis Csábán rengeteget játszott a csikóval kicsi kora óta. A vége felé többször játékosan a hátára nehezedett, mire Altináj eleinte oda-odakapott, de megszokta.
Mikor Csábán először a hátára ült – persze nyereg nélkül, hogy ne essen olyan nagyot –, az volt a gond, hogy Altináj egyensúlya megváltozott, és ez annyira zavarba hozta, hogy meg sem moccant. A fiú türelmesen nógatta, mire megtette első bizonytalan lépéseit. Olyan volt, mint aki akkor tanul járni. Az első nap lépéssel telt. Másnap próbálták az ügetést, majd a vágtát. Aztán felkerült a nyereg. A szárak húzására egyből a kívánt irányba fordult az okos állat, de még rengeteget kellett tanulnia.
Mostanra viszont úgy vágtatott a parti homokon, hogy messzebbről úgy tűnt, mintha repülne.
Csábán az első kápára akasztotta a szárat, felállt a kengyelben, széttárta karját, hagyta, hogy a ló maga válassza meg a sebességét.
– Hej, hej, hej – vijjogott, és a légáramlatokat meglovagló ragadozó madárnak képzelte magát. – Repülj, gyönyörű táltosom! – kiáltotta.
Altináj pedig vágtatott, hiszen élvezte a futást; a vágta volt az élete. Belehalt volna, ha egy másik ló megelőzi.
A köves partszakaszhoz közeledve Csábán megfékezte lovát, a bal szár húzásával megfordította és visszafelé végigvágtatta vele az előbbi szakaszt, aztán újból és újból. Altináj ahelyett, hogy elfáradt volna, egyre gyorsabban futott, pedig már szakadt róla a víz; a nyaka két oldalán a szárak hófehér habot vertek. Fiatal eszével azt gondolta, hogy lehagyhatja a madarakat, a felhőket, a Napot, az egész világot. Csábán ismerte a lova gondolatait, és azon fáradozott, hogy hitében ne törje meg senki.
Halkan dúdolt; a szárakat hosszúra engedte. Hagyta, hogy Altináj kinyújtsa nyakát, lehajtsa fejét és szagolja a homokot. Így baktattak hazafelé. Nagyapja intő szavai jutottak eszébe: „Korai még ezt a lovat versenyeztetni, ki se fejlődött rendesen.” Az apja szavait is felidézte: „Apám, tudom, mit csinálok. Ennek a lónak futnia kell!”
Épp a meredek parti kaptatón kapaszkodtak fel, mikor jurtájuk felé tekintve Álmist pillantotta meg. Pej lován a szekereik között léptetett, talán éppen őt kereste.
És akkor Csábán olyasmit látott, amitől megfagyott ereiben a vér.
Akkus aggodalma a párducketrec miatt nem volt felesleges siránkozás, ugyanis a folytonos rázkódás, csapkodás miatt szétnyílt, és az egyik fenevad kiszabadult. Mivel gyötörte az éhség, egyből valami zsákmány után nézett. A legközelebbi ehető élőlény, akit észrevett: a lóháton ülő Álmis volt. Lelapult, de a következő pillanatban izmai megfeszültek és ugrott. Karmai végighasították a ló hátsó combját. Kalpag a hirtelen fájdalomtól eszeveszett ugrálásba fogott, mintha kínzó fájdalmától akarna szabadulni. Egy csapásra tiszta vér lett minden. Álmis egyensúlyát vesztve kibillent a nyeregből, és elterült a földön. A sebesült állat ordító nyerítéssel elvágtatott, majd jóval odébb reszketve összeesett.
A párducot most már csak a fiú érdekelte, aki felült, de a döbbenettől mozdulni sem tudott. Süvege leesett, így láthatóvá vált felnőttesen borotvált fejbúbja. Nem sírt, nem kiáltott segítségért, hanem a vadállat szemébe nézett, és várta a halált. Tudta, hogy testőrei messze vannak, senki nem segíthet rajta.
Ekkor lépett ki a jurtából Akkus, aki a ló halálüvöltésére lett figyelmes.
A váratlan mozgás egy pillanatra a férfira terelte a párduc figyelmét, de végül úgy ítélte meg, hogy a kisebb ember könnyebb zsákmány lesz. Már be is mérte ugrásához a távolságot. Izmai újból megfeszültek és nekirugaszkodott.
Mikor a párduc Akkusra nézett, a férfi villámgyorsan felkapott Szabolcsu íjai közül egyet a jurta előtt leterített perzsaszőnyegről, és a húrra helyezett egyet a kovácsoltvas hegyű próbanyílvesszőkből. Megfeszítette, de addigra a párduc már a levegőben volt. Mint egy vadászsólyom, úgy repült ki a vessző, és nem tévesztve a röppályát, egyenest a vadállat szívébe csapódott.
A párduc holtan puffant Álmis lába elé.
Akkus ledobta az íjat, és a fiúhoz futott. – Jól vagy, fiú? – kérdezte.
– Jól, köszönöm – pihegett a gyerek.
– Bátor vagy – mondta a férfi.
– Te meg jól lősz – felelt Álmis.
– Arra kérlek, ne mondd senkinek!
– De egynéhányan láttak minket.
– Igen, de te Ücsek fia vagy, és a szavad súlyosabb ezekénél – zárta le a témát Akkus.
Csábán mindent látott, de nem hitt a szemének. „Ez nem lehet az apám, mert ő nem is tud lőni” – gondolta.
Akkus felült a jurta elé kikötött Turul nevű lovára, eloldotta a kötelet, majd felkapta és nyerge elé ültette Álmist, hogy a dzsila jurtájához vigye. Egy darabig vitte, de mégse ment el odáig.
– Tőlem bármit elmondhatsz – oktatta ki a fiút –, de engem nem láttál, nem ismersz!
– Jótett helyébe jót várj! – mondta Álmis.
– Én nem várok semmit! Na menj, és gyógyítsd meg a lovadat!
Álmis még a távolodó férfi után nézett, nem értette az egészet. Most, hogy senki nem látta, kitört rajta a félelem: a keze reszketni kezdett, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Egy vitéznek, főleg a hadvezér fiának keménynek kell lennie, de ő akkor is csak egy tíz év körüli gyermek volt. A következő pillanatban letörölte könnyét, és belépett a vezéri jurta ajtaján.
Mikor Csábán a döglött párduchoz ért, Akkus még nem jött haza. Keszi törzsbeliek vették körül a tetemet, volt, aki a szétnyílt ketrecet vizsgálgatta.
A fiú a beszélgetésből csak egyetlen mondatot szűrt ki, de ez százszor visszacsengett a fülében: „Akkus még mindig a régi.”
„Miért, ki ez az Akkus? – gondolkozott Csábán. – Tíz éve ismerem, ő az apám, egy nomád bő, aki reggeltől estig dolgozik a juhokkal, marhákkal, de főleg a lovakkal, aki utálja a fegyvereket, a harcot. És most kiderül, hogy mégsem ismerem. Létezik egy másik Akkus, aki csak úgy véletlenül, kapásból lelő egy ugró párducot.”
A fiú mindig érezte, hogy valami rejtély lengi körül az apját, de kérdéseire senkitől sem kapott választ. „De talán most – gondolta –, nagyapa biztosan beszélni fog.”
A vásár idején egy jurtában lakott rajta kívül az apja, anyja, húga, nagyapja, nagynénje, nagybátyja és egy unokatestvére, de mikor belépett az ajtón, szerencsére csak a nagyapját találta ott. Keresztbe vetett lábbal ült a félhomályban, és egy madártollat forgatott.
– Már vártalak, Csábán – kezdte az öreg a fiú nem kis döbbenetére.
– Atya, mit jelent, hogy: „Akkus még mindig a régi”? – kérdezte Csábán reszkető hangon. – Tudod, mi történt odakint?
– Tudom – bólintott Boila. – Apád megmentette a dzsila fiának az életét.
(...)

A megelevenedő múlt - Kiss Attila, Altináj; Medveszív

"Miközben lágyan, kellemesen, folyékonyan beszélt, mintha észrevétlenül átúszott volna ebből a világból és ebből a korból egy régmúlt időbe s egy rég elfeledett országba; s lassanként annyira megejtett valami furcsa varázzsal, hogy úgy éreztem, mintha a ködös múlt kísértetei és árnyai, poros és penészes emlékei között mozognék, s egy ereklyével társalognék!"
(Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában)

Az utóbbi évtizedben megélénkült a kereslet, mondhatni a romantika korához mérhető kultusza van a magyarság ősi történelméhez köthető valós vagy fiktív (szak)irodalmaknak, a laikus érdeklődő sokszor nem is tudja eldönteni, kinek higgyen a sok griffes-indás, turulos könyvborítót nézegetve. A hatás-ellenhatás törvényét figyelembe véve talán a globalizációra adott "ellencsapásként" értékelhető az ősi múlt felé forduló attitűd, mely a sok tudománytalan melléfogás mellett igazi, maradandó értékeket is alkotott. Az irodalomban - sőt a gyermekirodalomban!- is megjelenő múltba nézés ugyanakkor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra éledezni kezdjen egy sokáig méltatlanul elfeledett műfaj: a történelmi regény.

A történelmi regény esetében a hitelességet firtatni legalább akkora oktalanság, mint arról vitatkozni, hogy vajon Mátyás királynak valóban volt-e aranyszőrű báránya és igazmondó juhásza. A történelmi regény a valóság elemeiből építkező, ugyanakkor a tényeket szabadon kezelő, a valóság és fikció elemeit többnyire egybemosó műfaj. Az író a történelmi múlt ismeretében a valós történelmi eseményeket saját képzeletén átszínezve olyan műalkotást hoz létre, mely a hihetőség látszatát kelti: reális és irreális elemek keverednek izgalmas olvasmánnyá, létrehozva egy alternatív valóságot, mely ugyan nem történt meg ebben a formában, mégis a hiteles elemeknek köszönhetően azt a látszatot kelti, mintha megtörtént volna.
Kiss Attila két regényének - Altináj és Medveszív - elbeszélője, aki mesélője, sőt meséjének hőse is egyben az emlékidézés mágikus aktusa során megidézi a hősi múltat, feleleveníti a büszke, bátor hősök emlékét. Az emlékező elbeszélőnek - a szerzővel ellentétben - azonban nem beláthatatlan történelmi távolságot kell átfognia emlékezetében, hiszen csupán egy generáció telt el a honfoglalás óta. A múltidézés ennek a narratív ötletnek köszönhetően olyan sikeres, hogy az olvasó könnyedén belehelyezkedik az elbeszélés cselekményébe, ráadásul a szerző, mint a történelmi kor kiváló ismerője, nagyon pontos, hiteles leírásokkal festi meg a kor díszleteit. Így válik a könyv egyszerre kalandregénnyé és a honfoglaló magyar nép mindennapjait bemutató történelmi tablóvá.
A két regény hőse a Keszi törzsbeli, Csábán, aki a történet kezdetén csupán hét esztendős, ám öregapjának köszönhetően legalább olyan bölcsességgel bír, mint egy felnőtt harcos. A Medveszív végére Csábán felnő, sorsa fölött önálló akarattal bíró, autonóm egyénné válik, aki büszke arra a családra, törzsre, nemzetre, ahova tartozik. Ahhoz azonban, hogy önálló identitásra tegyen szert szükséges a lázadás, az engedetlenség, mely fiatal korából fakadó kalandvágyából és apjától örökölt nyughatatlan természetéből táplálkozik. Bár apja, Akkus elfolytja magában korábbi szerelme iránt érzett érzéseit, és álmait feladva feledi harcos múltját, hogy lótenyésztőként legyen hasznos tagja a törzsnek, a benne dúló lelki harcot sokáig nem tudja leplezni fia előtt. Csábán nemcsak azért lázad apja ellen, mert az kedves lovát, Altinájt eladja, hanem, mert érzi, hogy az Akkus lelkét nyomasztó sötét titok az ő sorsát is befolyásolhatja.
Az idilli családi harmóniába folyamatosan disszonáns szólamok keverednek, a Gonosz ott leselkedik árnyékként a hősök minden pozitív cselekedetét negatív csapással ellensúlyozza. Míg az Altinájban ez "csupán" lokális problémát okoz, a Medveszívben az egész törzsszövetség (a későbbi magyar nép) létét veszélyezteti. Csábán hűséges segítőtársával, Árikánnal mesebeli vándorútra indul, hogy a gonosz erőivel megküzdve megfordítsa népének sorsát, és tisztára mossa apja nevét.
Családregény, kalandregény, szerelemi történet? Nehéz lenne beskatulyázni a könyvet, annyi azonban bizonyos, hogy a legkiválóbb történelmi regények, és Kiss Attila könyvei ilyenek, mindhárom elemet tartalmazzák. Jelen esetben: kalandokban, fordulatokban, sőt misztikumban gazdag mesemondás, melyet időről-időre átsző a szerelmi szál, egy törzs, egy család, egy hős sorsába ágyazva, ettől válik lebilincselő olvasmánnyá a két könyv. 
Kiss Attila regényeinek köszönhetően közelebb kerül az olvasó népe múltjához, megismeri a magyarság történelmének dicső korszakát, melyben a szabadság éppolyan fontos erény volt, mint a közösségért való önfeláldozás, a bátor hazafias tett elnyerte jutalmát, a bölcsesség többet számított a talmi okoskodásnál. "Aki megfeledkezik múltjáról, annak jövője sincs" - vallja az idős Csábán, a történelem pedig, sajnos őt igazolja. "A hajdani hősök és szent állatok csak mesealakokként élnek tovább, mégis valahol közöttünk járnak-kelnek azok, akik ismerik őket, akik a múlt parazsát őrizgetik, hátha egyszer újból láng lehet belőle, ami megolvasztja a vasat, s ami mellett megmelegedhetnek az emberek."

Részlet a műből:

"Akkus komoly népszerűségre tett szert Katajban, amióta kiderült, hogy a lovakat mi mindenre megtanítja.Tucatszám hozták hozzá a tarka herélteket, csődöröket, hogy képezzen belőlük harci lovakat, de olyanokat, amelyek maguk is küzdenek, mint Altináj a herélt ellen.  - Mit tudsz, te madzsar, amitől a lovak így engedelmeskednek neked? - kérdezte tőle az egyik férfi. - akkus a nevem, és nem madzsar vagyok, hanem keszi, de a madzsarokkal szövetséges. - Ti besenyőknek hívtok minket, pedig mi bálmászok vagyunk. Na, mondd meg keszi törzsbeli Akkus, mi a titkod!? - Megpróbálok úgy gondolkodni, mint ő - mutatott az éppen nevelés alatt álló heréltre. - Tudom, min töri a fejét, és érzem, engednem kell-e neki vagy gátat szabni az akaratának. Hol ez, hol az a célravezető, ez a ló lelkétől függ. Az egyiknek ilyen a alelke, a másiknak olyan, éppen, mint az embereknek. Van, amelyik igényli a gyengédséget, sértődékeny, mint egy kamasz lány, a másik elvárja, hogy uralkodj rajta, s ha megteszed, a rabszolgáddá válik.  - Ezek eszembe se jutottak, pedig lovak közt nőttem fel. Mondj még valamit! - Ha van benned némi gyengédség, azt titkold el mélyen, mert ő észreveszi és kihasználja. Rájön, hogyan törhet borsot az orrod alá. S ha még többet meg akarsz tudni a lovaidról, menj ki a méneshez, ahol szinte teljesen szabadon élnek! Figyeld meg, miképpen viselkednek egymással! Meglátod, melyik hol helyezkedik el a sorban, vezér vagy elnyomott, lázadó vagy szürke senki. Ezek a tanácsaim. - Köszönöm Akkus - hálálkodott a férfi -, de ettől még nem tudom, hogy tanítod meg neki a füttyszóra megállást, a szár nélküli irányítást. - Ez maradjon az én titkom - kacsintott hamiskásan Akkus, és megpödörte lelógó bajuszát."

A SUTTOGÓ

Sem a könyvnek, sem a filmnek nincs köze MONTY ROBERTS-hez!!! NEM róla mintázták és NEM róla szól! A Link az író Nicholas Evans hivatalos honlapja, ahol megtalálható minden amit a könyvről és hátteréről tudni kell! ...Az Igazság!

http://www.nicholasevans.com/

Oldal: SZAKIRODALOM
NATURALHORSEMANSHIP - A LOVAKÉRT MINDENT! Mert a ló is csak ember... - © 2008 - 2024 - naturalhorsemanship.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat